A besavanyodás művészete

  • Sumo

A felnőtt lakosság körében különösen magas mértékben magas a besavanyodás, mármint ami az életstílusukat értinti. Mondhatni, hogy szinte művészi szinten képesek a besanyavodott életstílust művelni. Ezek a szavak kissé keménynek hathatnak, viszont az tény, hogy a legtöbb embert ez érint, és, ha nem vigyázunk, könnyen besavanyodhatunk még akkor is, ha eddig nem voltunk azok. A körülöttünk élő besavanyodott reményvesztett emberek mindent meg fognak tenni hogy téged is a maguk szintjére húzzanak le. És nem feltétlenül rossz szándékkal.

Hogy egy kicsit mélyebben belemenjek a dologba, meg kell vizsgálni azt, amit az emberek arcán látunk, miközben az utcán sétálnak el mellettünk.  Ideges, gondterhelt arcok mindehol, ideges lökdösődések a villamoson, vonaton, buszon. Forgalmi dugóban agresszív dudálások, bemutogatások.. Bármilyen oka legyen is ennek, gazdasági, magánéleti, egészségügyi egy biztos: akik így viselkedik, azokat a besavanyodott emberek közé lehet sorolni.

Az ember nem besavanyodva született, valamikor el kellett kezdeni átvenni ezt a destruktív magatartásformát, és ez biztosan nem gyerekkorban kezdődött. Láttál már besavanyodott gyereket? Aligha hiszem. A gyerekek önfeledten játszanak, mosolyognak, örülnek, futkosnak körbe körbe, és teljesen gondtalanul élnek. Még akkor is képes erre a gyermek, ha éppen látja, hogy a szülei otthon csatároznak, válófélben vannak, vagy esetleg már elváltak. Bármilyen tragádia is legyen egy gyermek körül, ő mégis képes gondtalanul elengednie magát és örülni az életnek, mindezt pedig nem erőltetve, hanem a legtermészetesebb módon.

Aztán mi történik amikor felnőtté válsz,  a körülötted lévő emberek elkezdik neked bizonygatni, hogy az élet mennyire sz@r és hogy gyorsan felejtsd el mindazokat a gyerekkori álmaidat, amelyeket dédelgettél, mert  úgysem sikerül megvalósítani azokat. Kifogást lehet mindenre találni. Így fordulnak elő azok az esetek, amikor egy ember élete teljesen más irányba mozdul tizennyolc éves kora körül. Ekkorra már mindent megtanulnak az emberek arról, hogy hogyan felejtsék el mesteri szinten, hogy mik a valódi vágyaik, és illeszkedjenek be a társadalomba olyan formában, amely tele van szenvedéssel, és boldogtalansággal.

Aki gyerekkorában rockzenész szeretett volna lenni, hagyja magát lebeszélni róla, és inkább elmegy egy szárazabb tantárgyat tanulni az egyetemen, mint például építészetet, vagy közgazdaságtant, holott tudja, hogy nem ez az amit ő igazán akar. Namost, itt kezdődik a besavanyodás. De, hogy ne csak karrieri szempontból vizsgáljuk a kérdést, hanem az életstílus szempontjából, itt is messzemenő következtetéseket lehet levonni.  Az a gyerek, akinek a vágya az, hogy fitnessz edző legyen, kisportolt testtel, vagy egy csinos nőies testalkata legyen, mint a példaképeinek, 18 éves kora körül, eseteknént még hamarabb, a felnőttek erről lebeszélik, és a legostobább magyarázatokkal szolgálnak neki. Lebeszélik arról, hogy edzze magát, mert, úgysem sikerül lefogyni, mivelhogy a túlsúly “genetikailag öröklődik” a családban.  A lányokat  pedig durván lebeszélnek arról a vágyaikról, hogy valaha is karcsúak lesznek, merthogy a családban öröklődik a “széles csípő.”  Az emberek nem szeretik, ha különbözől tőlük, ösztönösen magukhoz hasonlóvá próbálnak tenni téged.

Aztán megtanulják, hogy milyen “kemény az élet”, de azt nem tudják felfogni, hogy azért olyan az élet amilyen, mert a legtöbb ember ugyanazokkal a figyelmeztetésekkel, és előítéletekkel kezdi el az életét. Ahol mindenki félve védi magát, ott mindig kitör a háború. Az emberek anélkül adják tovább ezeket a kliséket, hogy  belegondolnának, hogy mit is mondanak egyáltalán. Egy fiatal felnőttnek megtanítják, hogy az élet kegyetlen, nehéz, fájdalmas stb, még akkor is bemagolják ezt a fejükbe, ha történetesen eddigi életük rendben zajlik, jó barátaik vannak, szeretet veszi őket körül, sokat nevetnek, a megálmodott egyetemen tanulhatnak, és az életük minden szempontból rendben van.

Sokszor nem vesszük észre, hogy  olyan dolgokat mondunk válaszként másoknak, amelyeket tulajdonképpen nem is tudunk az életünkkel bizonyítani. Panaszkodunk az életre, mert nehéz, miközben nincsenek gondjaink. Miért is van ez? Azért, mert elfelejtettük, hogyan kell élni. Kifogásokat keresünk a lustaságunkra, hogy miért nem csinálunk valamit, és utána eljátsszuk a mártírt, hogy milyen rossz életet élünk. A besavanyodás ellen csak úgy lehet védekezni, ha tudatos erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megvalósítsuk az álmainkat. Ám ne legyen félreértés, az erőfeszítés nem egyenlő az erölködéssel, pusztán arról van szó, hogy a nap bizonyos időszakában tudatosan rákoncentrálunk egy adott feladat végzésére, és nem engedjük magunkat kizökkenteni, és fegyelmezetten végrehajtjuk azt amit elterveztünk. Ezt csak a saját lustaságunk képes megakadályozni. Ha képes vagy legyőzni a saját lustaságodat, akkor bármit képes vagy elérni.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

“A besavanyodás művészete” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Sipos Márton!

    Bár az állítás konklúziójával teljes mértékbe egyetértek, a permisszák eléggé csúzstatottak. Magyarul, értem én, hogy mit mond, és egyeit is értek vele, de az indoklás elég gyenge és nem mellékesen csúsztatott.

  2. Srácok.Szerintem jó az írás.Magamról pár szót,,,,Soha nem nézek tv- t mert nincs és ha lenne sem nézném mert rengeteg értékes percet elrabol az olyan emberektől akiknek vanpici rálátásuk arra hogy mit kezdhetnek magukkal.
    Én robotokat programozok.

  3. Olaszország /kis falu/
    nem gazdag körülmények között 3 hét
    kávézó minden nap de nem azért mert szeretem a kávét hanem mert az ott ücsörgő emberek szeretet hiányzott.
    nem voltak gazdagok de optimisták teli élettel vidámsággal szeretettel.
    Nagyon furcsa mikor romos szűk utcákban sétálsz és aki szembe jön veled megérint mosolyog szilvával kínál……És nem azért hogy pénzt csikarjon ki belőled hanem mert szeretetet ad át neked és te önkéntelenül is de visszaadod még ha az elején zavarban is vagy.
    ugyanezt éltem át egy görög hegy tetején is /nem részletezem.

    A besavanyodás furcsa dolog.NAGYON JÓ EZ AZ OLDAL.!!!!
    -Társadalmi hiba,
    -Időjárás állandóan borult idő eső
    -Az egyén érdektelensége a világ felé-
    -Anyagi korlátozottság

    Talán még annyit hogy minden idő amit nem szerelemben töltünk elvesztegetett./WS/

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..