A halogatás valódi okai

A halogatás valódi okai

  • Sumo

A halogatásra való hajlamot nem lehet kinőni, viszont dönthetsz úgy, hogy felhagysz vele és helyette úgy éled az életed, ahogyan azt szándékodban áll élni. A nagy teljesítmények és a siker titka az, hogy ki kell lépnünk az állandó megfelelni akarás állapotából és el kell kezdenünk azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyek elégedettséggel töltenek el minket. Ennek feltétele azonban az, hogy ellenálljunk a halogatás visszatartó kísértésének.

Fotó: Stuart Miles / FreeDigitalPhotos.net

Amikor meg kell tenned valamit, ki kell lépned a kényelmi zónádból, meg kell mozdítanod az izmaidat, koncentrálnod kell, amely energia befektetést igényel a részedről. Minden tevékenység, amely erőfeszítést igényel, kényelmetlen az emberi természet számára. Az elégedett és sikeresnek nevezett emberek nem véletlenül sikeresek, hanem azért, mert nem csak terveznek, hanem cselekszenek is. Ők nem elégszenek meg azzal, hogy a terv megszületik a fejükben, valóra is szándékoznak váltani azt. A cselekvés és a halogatás kizárják egymást.

A halogatásnak mély lélektani okai vannak, és csak akkor lehet igazán szembeszállni vele, ha pontosan tudjuk, mit akarunk, és ha ismerjük a gyenge pontjainkat, amelyek visszatartanak a cselekvéstől. A halogatás mögött többnyire a sikertől való félelem és a félbehagyott cselekvések szokása állnak.

1. A sikertől való félelem.

Ez talán furcsának hangozhat, de olykor a tudatalattink szándékai ellentétesek a tudatos szándékainktól, így még a várva várt siker is rettegéssel töltheti el. A siker veszélyes a kényelmi zónánk számára, hiszen életkörülményeink ilyenkor éppen változóban vannak.

Példa:

Gyermekként, amikor először mentünk más gyerekek közé, megtanultuk, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnünk, egy bizonyos közösségen belül. Megtanultuk, mikor, mit kell tennünk ahhoz, hogy viszonylag konfliktusmentesek legyenek a baráti kapcsolataink. Ezzel együtt azonban azt is felismertük, hogy érdemes az adott közösséghez alkalmazkodni, ugyanazon a véleményen lenni velük, ugyanolyan ruhákat hordani, mint ők, és akkor a nagy valószínűséggel elfogadnak minket. Ezzel szemben, ha másképp cselekszünk, másképp öltözködtünk, másképp gondolkodtunk, más dolgokról beszélgettünk, eltérő a véleményünk a többiekétől, a közösség akár még ki is rekeszthet minket.

Ha a siker útjára lépsz, szinte biztos, hogy a körülötted lévő, kevésbé tudatos emberek csodabogárnak fognak nézni, titokban talán még irigyek is lesznek rád. Ha eljutottál eddig a pontig, sőt még a postás sem köszön vissza neked, akkor kibonthatsz egy üveg pezsgőt és ünnepelhetsz, mert ez annak a biztos jele, hogy végre a saját utadat járod. Ez persze nem azt jelenti, hogy tudatosan meg kell utáltasd magad a környezeteddel, ha sikeres akarsz lenni, azonban tarts ki az álmaid mellett bármennyi bírálatot, lekicsinylő megjegyzéssel is kell szembesülnöd. Becsüld meg a pillanatokat, amikor a környezeted támogat, azonban, ha nem ezt teszi, ez legyen az ő bajuk és ne a tiéd.

2. Félbehagyott cselekvések

Eljutottál arra a pontra, amikor már nem akadályoz meg mások véleménye, az álmaid megvalósításán dolgozol végre, a halogatás csábítása azonban még mindig jelen van. Amikor gyorsan és következetesen haladsz a céljaid megvalósítása felé, kissé félelmetesnek találod a haladás élményét, tudatalattid pedig elkezd azon dolgozni, hogy megakadályozzon abban, hogy elérd a célodat. A célba érés előtti bukás esete ez, amikor már majdnem sikerült végezned az adott munkafeladattal, azonban valami megakadályozza ezt. Lehet ez egy külső tényező is, de lehet, hogy te magad állsz a saját utadba. Mégis mi értelme lenne ennek? A legtöbb esetben nem tudatosan hátráltatod magad, hanem tudat alatt, azonban ha felismered ezt, akkor végre átveheted az irányítást a tudatalattidtól.

Példa 1:

Már érzed a haladást, és akkor hirtelen megállsz, elhiteted magaddal, hogy már majdnem célba értél, megérdemelsz egy kis pihenőt. Félreteszed az aktuális munkádat, de ezzel együtt a cselekvés lendületét is. Úgy gondolod akkor, hogy majd később, majd holnap visszatérsz rá újult erővel, és akkor végre befejezed. Ám, eljön a holnap és ugyanolyan kedvetlen leszel, mint ma, és akkor sem lesz kedved folytatni, sőt tovább fogod halogatni, egészen addig, amíg már szorít az idő, és kénytelen vagy egész éjszaka alvás nélkül dolgozni ahhoz, hogy a másnap reggeli határidőre végezz az adott feladattal. A halogatás pokoli kínokat okozhat ilyen esetben, ha másért nem, legalább ezért érdemes leszokni a halogatás szokásáról.

Példa 2:

Éppen az önéletrajzodat írod a másnapi állásinterjúra, amikor is egy pillanatra elkalandozik a figyelmed, és eszedbe jut, hogy egy e-mailt vársz a legjobb barátodtól. Gyorsan belépsz az e-mail fiókodba, és kiderül, hogy nem csak a barátodtól jött e-mail, hanem valaki még egy vicces videót is megosztott veled, és máris a YouTubeon találod magad. Ez beindít egy folyamatot, az önéletrajz írása pedig feledésbe merül, amíg te a Mr. Bean sorozat tíz részét is megnézed. Majd, hogy, hogy nem, hirtelen a Facebookon találod magad, és már el is telt két óra. Már késő este van, de tudod, hogy még nem végeztél az önéletrajzoddal, egyre ingerlékenyebb vagy, és egyre gyorsabban, felületesebben szerkeszted. Ennek eredménye aztán az lesz, hogy a nagy rohanásban néhány dolgot elfelejtesz beleírni az önéletrajzodba, és adott esetben ezen a kis részleten buksz el, és a cég mást alkalmaz helyetted.

A cselekvés erőfeszítést igényel, a halogatás nem. Azonban, ha halogatsz, sokkal stresszesebben, és hanyagabbul fogod elvégezni az utolsó pillanatokban az adott feladatot, mintha időben cselekedtél volna. A fent említett példák azt mutatják be, hogy saját magunkat akadályozzuk a cselekvésben, mentséget keresünk arra, hogy éppen, miért nem végezzük a dolgunkat. Iktass ki minden zavaró tényezőt a környezetedből, miközben dolgozol és akkor jobban tudsz koncentrálni.

Határozd el, hogy bármi is történik, te addig dolgozol valamin, amíg meg nem csinálod. Tűzz ki határidőt és tartsd hozzá magad. Légy következetes, és dolgozz azon a feladaton, amíg a betervezett idő le nem jár. Tarthatsz pihenőidőt óránként, de utána menj vissza dolgozni. Ha ezeket be tudod tartani, ahhoz a három százalékhoz fogsz tartozni a világon, akik elégedetten és boldogan élik az életüket, szemben a maradék kilencvenhét százalékkal, akik túl fegyelmezetlenek ahhoz, hogy egy követ is megmozgassanak.

Tetszett a bejegyzés? Kérlek oszd meg velünk a véleményed.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

“A halogatás valódi okai” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..