A pesszimista emberek nem feltétlenül értéktelenek

  • Sharebar

Szeretem írni ezt a blogot, mert az olvasóim reakciói alapján mindig új témák kerülnek előtérbe. Legutóbb tegnap este írtam egy bejegyzést, amelyre nagyon sok jó kommentárt kaptam. De, kaptam egy eléggé negatívat is, amelyet nem tettem közzé, pontosan amiatt, mert a kommentár hangvétele eléggé lehúzó és becsmérlő volt. Lényegében azt írta le az illető, hogy a pesszimista emberek nem biztos, hogy értéktelen emberek is, amivel abszolút egyet is értek. Olyat is írt, hogy akikről írok, azok tipikusan másokon átgázoló személyiségek, és hogy ő ezt mennyire elítéli. Nos, az olvasóm nagyon félreértett valamit sajnos. Úgy vélem, vannak olvasóim, akik hasonlóan gondolkodhatnak mint ő, és felreértik az írásaimat. Ez az írás most nekik szól.

Az egész blog nem annak a megítéléséből született, hogy csoportosítsa a jó és a rossz, értékes és értéktelen embereket. Ilyen nincs a világon, nem beszélve arról, hogy valakit értékesnek, vagy értéktelennek nevezünk, az mindig szubjektív dolog. Nincs olyan ember a világon, akire a tudomány azt mondaná: ez egy értékes ember, a másik pedig egy értéktelen. Az előző írásomban említést tettem a szelektálásról is, vagyis, hogy mérjük fel, hogy a körülöttünk lévő emberek mennyire pozitívak és mennyire negatívak.

Ebben a kontextusban nem arról van szó, hogy a negatív emberek értéktelen emberek lennének. Itt a belső hozzáállásról van szó, ahogyan az életüket élik. Én is számtalan jóindulatú negatív embert ismertem és ismerek. Ők tényleg szeretetre méltó emberek, egyesek még jó anyagi körülmények között, jó egészségben  élnek, ám az élethez való hozzáállásunk pesszimista. Nem az egészséges pesszimizmusról van itt szó, hanem arról amikor az ember alapértelmezetten csak a rosszat keresi mindenben és állandó belső rettegésben él. Ezeket az embereket nem elhagyni kell, hanem segíteni nekik, persze, ha engedik azt. Ha pedig nem hagyják, tiszteletben kell tartani őket, és nem kereszteslovagként ráerőszakolni az akaratunkat.  De ezt nem is szabad, hiszed mindenki a saját rítmusa szerint éli az életét. Mindenkinek vannak periódusai, amikor legszívesebben elbújna a világ elől, és időbe telik amíg ez az állapot elmúlik. Tehát nem feltétlenül rossz, ha valaki pesszimista, vagy szomorú ember. Viszont, ha huzamos ideig az marad, akkor már fennáll a veszélye, hogy az egész életét úgy fogja leélni, mivel a beállítottsága szokásként rögzül, és reflexszerűen félelemmel tekintenek minden szituációra.

Az, hogy ki mennyire értékes, vagy értéktelen mindenki saját maga tudja megítélni saját magáról.  Ha téged mások értékes embernek tartanak, de te magad értéktelennek, akkor értéktelen ember is vagy. Ha mások téged értéktelen embernek tartanak, de te értékesnek, akkor értékes ember vagy. Nem az számít, hogy mások mit gondolnak rólad, hanem, hogy te mit gondolsz saját magadról. Különösen igaz ez a szubjektív megítéléseknél, mint meghatározni, hogy ki értékes és értéktelen.

A lényeg pedig az, hogy te mire tartod saját magad. De ki is a negatív ember? Alapvetően azok a negatív emberek, akik szeretnének életstílust váltani, de úgy érzik erre semmi reményük nincs, mert gazdaságilag, vagy földrajzi helyzetükből adódóan nincs reményük a változásra, legalábbis ők ész érvekkel ezt következtetik ki maguknak. És amikor ezzel készen vannak, feladják az álmaikat, és elfojtják magukban. Elfogadják, hogy nem tudnak változtatni az életükön és pont. Azonban a tetteik és a beszélgetéseik elárulják őket, hiszen keserű irigységgel és szomorúsággal néznek másokat akik jobban élnek mint ők. Beszélgetéseikben a kudarcaikról mesélnek mindenkinek. Mint az előző cikkemben is írtam, ezek az emberek versenyt rendeznek abból, hogy kinek nagyobb szívás az élete. Emellett lehetnek kiváló emberek.. Itt nem is arról van szó, hogy jó, vagy rossz emberek, hanem a lelki beállítottságtól.

Aki kicsit is pozitívan gondolkodik ilyen helyzetben, az energiáját arra használja, hogy kiutat keressen. Tudatos erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy megtalálja a megoldást, ahelyett, hogy az idjét a kocsmában töltené, besavanyodott sorstársai társaságában. Ha előállsz a sorstársaknak azzal, hogy van egy jó terved, hogy előrejuss az életedben, ők csupa jóindulattal figyelmeztetnek arra, hogy ez neked nem fog menni, mert ők is hogy megjárták. Ebben nincs feltétlenül rosszindulat, csak besavanyodás.  Ha beüt a válság az életedben, két féle módon reagálhatsz. Felveszed a kesztyűt és harcolsz az előrejutásért, vagy besavanyodsz mint egy kovászos uborka. Ennél  a pontnál derül ki, hogy pozitív, vagy negatív beállítottságú ember vagy.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
Oszd meg:   
Add a Twitter-hez Add a Facebook-hoz Add a Startlaphoz Add az iWiW-hez Add a  Reader-hez




8 válaszban “A pesszimista emberek nem feltétlenül értéktelenek”:

  1. mchn

    Na, ilyen sem volt meg, hogy sikerult postot provokalnom egy blogon. Ellentmondas ellentmondas hatan termeszetesen.

    Ezek az emberek szellemi vámpírok, akik csak leszívják az energiáidat.
    vs
    Ebben a kontextusban nem arról van szó, hogy a negatív emberek értéktelen emberek lennének.

    Nem ertektelen, csak inkabb hagyjuk oket a francba.

    Gondolj mindig arra, hogy sokkal jobb, ha egyedül vagy, mintha körbe vennéd magad negatív emberekkel.
    vs.
    Ezeket az embereket nem elhagyni kell, hanem segíteni nekik

    Segiteni, csak jo messzirol, nehogy megfertozzon a negativitasa.

    Hagyjuk is ezt, az elozo postod pontosan azt jelenti lent a melyben, amit. Mas kerdes, hogy ez nem hangzik jol, a sok helyi sunnyboy meg nem ertekelne, ha latna magat, hogy milyen is valojaban. Tovabbi jo nepbutitast, ugyis moderalod ezt a kommentet is, a nyilt konfrontacio az mar nem megy. Nyilvan nehez valos ervek ellen hadakozni.

  2. esztis

    mchn!
    A világ tele van ellentmondásokkal. Miért pont ebbe kötsz bele?
    Minden embernek meg vannak a nézetei, te másképp látod. De attól az még nem rossz. Márton nagyon sok olyan embert ösztönöz, akik magukban még nem ismerték fel a rejtett tulajdoságaikat, vagy nem jöttek még rá, hogy képesek azokat a javukra fordítani. Nem látom, hol itt a probléma, mi ezzel a te bajod. ” Beállítottság kérdése.” Örülök, hogy Neked nincsenek ilyen gondjaid, illetve ez neked jó szórakozás, hogy itt nyitod ki a szád.
    Érdekes minden esetre.

  3. Andras

    Tisztelt mchn!
    Ugy latszik te egy nagyon negativ ember vagy. Nepbutitas? Te nem tudom mit keresel egy ilyen szinvonalas blogon.

  4. mchn

    Tisztelt Andras!

    A legkisebb mertekben sem vagyok negativ ember. A hozzaszolast azert irtam, mert ezek a motivacios treningek isten igazabol semmi masrol nem szolnak, mint arrol, hogy beleverik az emberbe, hogy csak a “sikeres” (es itt a siker alatt csak es kizarolag az anyagi es karrierbeli sikert ertik) ember az ember, es hogy a siker ugy ertheto el a legkonnyebben, hogyha onmagunkat allitjuk a fokuszba, emberi kapcsolatainkat es onnon hasznunkra tartjuk fenn es a lehetseges ezekbol adodo problemakat minimalizaljuk. Ergo arrol, hogy legyunk minel kevesbe kozossegi emberek.

  5. esztis

    mchn!
    Valamit nagyon félre értesz. Olvasgass bele a többi bejegyzésbe, és megérted, miről szól ez a blog.

  6. Cike

    Szia!
    Köszönöm, hogy ezeket az értékes sorokat leírtad!
    Nem az a baj, hogy ezek az emberek vannak, mert egyensúly kell a világnak. Ahol van jó, ott rossz is van. Csak az én tapasztalatom szerint, nem nagyon engedik sem a segítséget, sem a változást, mert félnek. Félnek mindentől! Amíg az ember saját magában nem jut el oda, hogy kell a változás és ez jó nekem, addig hiába üvöltöd a szemébe! Számomra nagyon értékes ember van most ebben a helyzetben. Ő azt mondogatja, hogy én álomvilágban élek, mert itt soha semmi nem változik és nem lesz jobb egy kicsit sem a világ. Hiába a pozitív gondolkodásom, hiába minden. Nem megy. Látom, hogyan csúszik a saját maga kiásott gödör mélyére és amikor már azt hiszem, hogy jönne felfele, még lejjebb csúszik. Annyira belegabalyodott abba, hogy ő egyedül van és senkire nincs szűksége, hogy ezt már nagy kalapáccsal sem tudom kiverni a fejéből. Próbálkoztam sok mindennel, míg végül addig jutottam, hogy nem erőlködöm, nem akarom megváltoztatni, csak ha kérdez, akkor a saját pozitív gondolataimat mondom. Minden nap legyél hálás, mert vannak nálad sokkal rosszabb helyzetű emberek. Na ebben igazat ad. Én pedig boldog vagyok, mert valamit már elértem és szerintem a hála az első dolog!!! Apró lépés, de én már ezért is hálás vagyok!
    Eddig jutottam, de próbálkozom tovább. Remélem egyszer azt írhatom, hogy nincs pesszimista ember a környezetemben. Cike

  7. corssa

    Ki a pesszimista és ki az optimista ember az nézőpont kérdése. Az optimizmus sokszor olyan, mint egy gyógyszer, elfed bizonyos dolgokat. A pesszimizmus sorozatos negatív élmények hatására alakul ki. Nehéz a tudatalattiban rejtőző negatív berögződéseket megváltoztatni, sok időbe és energiába telik, és az is lehet, hogy nem sikerül. De meg kell próbálni. Mindenképpen türelem kell hozzá. Az mindenképpen igazságtalan hozzáállás, hogy a pesszimista embert el kell kerülni, inkább segíteni kell neki, hogy legyőzhesse a berögződéseit, a félelmeit, mert segítség nélkül, sikerélmények nélkül nem sikerülhet neki. Úgy bánj másokkal, ahogy magaddal tennéd!

Hagyjon üzenetet

Kővess!
keresoptimalizls