Egyre többen vagyunk, akik maguk mögött hagyva negatív gondolkodási és viselkedési mintáikat, új valóságot próbálunk teremteni saját magunk számára. Ebben a realitásban mi alkotjuk meg és alkotjuk újra saját magunkat, a szabályainkat, képesek vagyunk pozitív (és negatív gondolatainkkal is) teremteni, mely alkotó erő egyszerre áll önkontroll és égi vezetés alatt.Előfordulhat, hogy nem pontosan ezek a tapasztalatok, de mindenképpen egyre több elmében kapcsolódik fel a kis villany és világítja meg a kobakokat. Legalábbis én úgy látom, beindult a megvilágosodás ehhez hasonló folyamata, mely nagyobb tudatosságot teremt, és nagyobb felelősségvállalással jár együtt. Felelősséget vállalsz magadért, az érzéseidért és a gondolataidért.
Megteszed az egyik legnehezebb dolgot, változtatsz, méghozzá gyökeresen. Másokról, akik tükörként jelennek meg az életedben, lehámozod a saját, kivetített érzéseidet. Nem a múltban keresed boldogtalanságod okait és hibáztatsz másokat, hanem döntesz: Itt és most, jelen(ben) vagy és befogadóvá válsz, hiszel abban, hogy az Élet szép és nem ellened, hanem érted van, és nem kérdezel és kérdőjelez meg mindent folyamatosan. Főként magadat nem, hiszen rendelkezel minden megoldással, minden lehetőséggel, amire szükséged van.
Az ilyen, megvilágosodással felérő, tudatos, tiszta pillanatok gyönyörűek, és mint egy mozaik darabjai, szépen lassan egy képet alkotnak, amelyet te festesz meg magadról. Ez azonban egy folyamat. A döntés éppen ettől nehéz: a változás és a pozitív gondolkodással élt tudatos élet nem csak egy önmagaddal, önmagadért vívott küzdelem gyümölcse. A megerősítés, a meditáció, a vizualizálás, mind varázslatos erővel bír, de nem hókuszpókusz. Attól, hogy ráléptél egy másik, magasabb szint felé vezető ösvényre, az utadon még várhat nehézség. Ütközhetsz kövekbe, árkokba, repedésekbe.
Sokan azok közül, akik a pozitív gondolkodás ”egyházának” új hívői, úgy vélik a világnézetbeli és hitrendszerbeli reformok automatikus védelmet nyújtanak minden bekövetkező rossz ellen. Ha egyszer gondolsz egy jó nagy pozitívat, onnantól kezdve sínen van az életed, a problémáidat az égi vezetés és saját teremtő erőd majd megoldja. Igen ám, de általában akkor a legkönnyebb pozitívnak lenni, amikor alapvetően egyben vagy.
Mi van akkor, ha sem erőt, sem hálát, sem békét nem érzel, és a negatív gondolkodás, a düh, a féltékenység, a hitevesztettség, az önutálat és saját magad marcangolása, mint új hitrendszered Sátánja, rácsücsül a válladra és nem hagy energiát ahhoz, hogy küzdj?
A véleményem az, hogy semmit. Popper Péternek van egy remek gondolata (egy a megszámlálhatatlanul remek gondolatok közül):
„Nincs olyan inga, amelyik csak egy irányban leng ki! Ha a sors nagy örömöket hozott, elhozza a nagy szenvedéseket is. Persze lehet apró örömök és pirinyó bánatok között is élni… De érdemes?”
Elkerülhetetlen, hogy néha a negatív irányba lengjünk ki. Van, amikor nincs elég energia, amikor eluralkodik az EGO, és nem tudunk önmegerősíteni és önfejleszteni. Mit csinál ilyenkor egy ”tisztességes” pozitív gondolkodó? Még jobban marcangolja magát, agyal, küzd, lemerül, majd kiábrándul és mélyebbre képes zuhanni, mint korábban bármikor.
Mi történne, ha kivételesen elengednéd magad? Nemcsak a boldogságban lehetsz nyitott, hanem a boldogtalanságban is. Nemcsak a boldog percek tanulságosak és gazdagítanak. Mert nem véletlenül kaptad a nyomást, a kihívást és nem véletlenül fájsz. De hogyan tudnád meg az okát és értenéd meg, ha elborítod magad a zakatoló gondolatokkal?
Ameddig arra figyelsz mennyire rossz neked és mennyire boldogtalan vagy és kétségbeesett, az élet fénysebesen húz el melletted, és esélyed sincs arra, hogy vegyél egy lendületet és feltöltődj. Hát mit tegyél ellene? Mint már mondtam, ellene semmit sem KELL tenned.
Engedd meg magadnak, hogy tökéletlen és néha gyenge legyél. Engedd el, fogadd el, köszöntsd a bánatot, mert nem sokáig lesz veled. Miután alázattal üdvözölted, kérd, hogy menjen el. Hamarabb kisétál az ajtódon, mint ahogyan érkezett. Amíg itt van, engedd meg neki, hogy leüljön és hagyd szóhoz jutni, hagyd, hogy munkához lásson, mert hiába ellenszenves, nagyon jó tanár. Ha szabad akaratból úgy döntesz, maradhat egy kicsit, bizalmat adsz magadnak, és realizálod a pillant múlékonyságát. Figyelmed immáron a görcsös jólléthez való ragaszkodásról való lemondás következtében felszabadul.
Most mire fókuszálj?! Tudod éppen hol vagy? Mit csinálsz? Mozogsz, ülsz, fekszel? Látod éppen mi vesz körül? Van valaki körülötted, ha igen Ki ő Neked? Milyen évszak és napszak van, milyen illatú a levegő? Süt a nap, melegíti az arcodat, vagy éppen esik? Hallod a cseppek kopogását? Hallasz egyáltalán valamit? Szól zene, vagy csend van?
Mi lenne, ha kicsit a külvilággal és nem a belső béké(tlensége)ddel törődnél? Próbáld ki, olyan sok dolog van, ami kivételese érdekesebb, mint a belső világod, melyben éppen forrong és jajgat….
Tökéletlenül, fájva, negatívan és kétségek között is szeretve, vezetve és óvva vagy. Ezt soha egy bánatos perc sem veheti el tőled. Ha eljön az ideje, hat a kívánság, hat a megerősítés. Ha eljön az ideje újra tele leszel energiával és tettvággyal.
Hiszen ha jobban belegondolsz, és sorra veszed a nehéz pillanataidat, mindegyik, még a legnehezebbnek tűnő élethelyzet is elmúlt, nem igaz? Most miért lenne másként?
Gazdóf Réka weboldala: www.oleles.hu
Nekem az a véleményem, hogy a pozitív gondolkodás önmagában nem old meg semmit, sőt bizonyos esetekben csapda.
Pl. ha csodavárással párosul. Mondjuk nem akar elmenni az ember orvosi szűrővizsgálatra, és abban az illúzióban ringatja magát, hogy minden rendben van. Aztán egyszer csak jön egy hatalmas pofon az élettől…
A hurráoptimizmus és a csodavárás sokszor csak a probléma elkendőzését szolgálja. Robin Williams is „pozitív” volt – nyilván azért lett öngyilkos… Amerika tele van „pozitív” emberekkel, csak véletlenül lövik egymást halálra a gyerekek az iskolákban… Hónapokig bizonygathatjuk magunknak, hogy mi milyen szuperek és csodálatosak vagyunk, miközben nem akarjuk észrevenni mások visszajelzését – akik próbálnának figyelmeztetni arra, mekkora gond van.
Attól pedig még senki nem lett milliomos, hogy otthon ült, és nagy köteg pénzeket és luxusvillákat vízionált. Azért tenni is kell.
A pozitív gondolkodásnak talán inkább az lenne az értelme, hogy mindenben, ami velünk történik, meg tudjuk látni a jót. Ne merüljünk el az önsajnálatba, és őrizzük meg a hitünket…
Hamarosan unnepli elso szulinapjat(nem csak a kisfiam) a blog. Igy arra gondoltam megleplek teged, kedves olvaso. Par nagyon kedves kezmuves, vallalkozo anyuka volt a cinkosom e teren. Nagyon szep felajanlasok jottek toluk, igy erdemes jatszani. Es benezni hozzajuk is, hogy miket keszitenek, arulnak meg a nyeremenytargyon kivul. Mert mindenki nagyon szep, egyedi termekeket keszit vagy epp finomakat. Es akkor a feladat. Nalunk nincs kotelezo megosztas, likeolas. Az igazat megvallva nem is nagyon szeretem oket. Persze, ha megnezed mindenki oldalat, annak nagyon orulunk. Mivel a blogom anyukas, gyerekes blog elsosorban, igy arra gondoltam, hogy ird korul, mit jelent neked, hogy anyu, anyuka, anyukasag. Es akkor a nyeremenyek es a keszitok. A Cifra szoba folajanlasa egy meggymagparna.