Yann Dall’Aglio filozófus a TEDxParis rendezvényen tartott rövid előadásában olyan érzelmekről beszél, mint a szerelem, gyengédség, összetartozás és ezek jelentésőge mai világunkban. Párhuzamot von a mai és a régebbi korok életszemléletei között is. Régen az együtt gondolkodás, egymásról való gondoskodás volt a jellemzőbb, míg manapság már az egyéniség kerül központba. Ma már hajlamosak vagyunk a vonzerőnket, kívánatosságunkat ideálképeknek megfeleltetni, ami azt is jelenti, ha nem ütjük meg az általunk vélt mércét, akkor már selejtnek, haszontalannak érezhetjük magunkat. Dall’Aglio ezt vonzalmi tőkének nevezte és a tőzsde működésével hasonlította össze. Úgy néz ki, hogy ma már profit és veszteség szempontjából közelítünk meg olyan érzelmi kérdéseket is, mint a szerelem, és mindent megteszünk azért, hogy ezt az érzést a racionalitás világába emeljük. Az egyén felfogásától függ az, hogy romantikus érzelmeit erősségnek, vagy gyengeségnek fogadja el. Szerintetek létezik ma már igaz, érdekmentes szerelem?
Van még jelentősége a szerelemnek? A párosodásnak, fajfenntartásnak még nyilván van és mindig is lesz, de konkrétan a szerelemnek, mint érzésnek egyre kevésbé. Nem tudom, hogy ez jóe- vagy rossz, de tudom, hogy a szerelem betegség, és már 18 évesen (családi okok miatt) elhatároztam, hogy nem leszek szerelmes. Pénteken 34 leszek, de még soha nem voltam szerelmes. Ráadásul a családban sem vált be. Nagyszülőkig visszavezetve a családfát, 3-féle házasság volt a rokonságban: szerelmi, terhesség miatti, és olyan, akiket közös ismerősök hoztak össze. Az első 2 fajta házasság válással végződött, azok maradtak együtt, akiket a közös ismerősök hoztak össze. Ők talán (a szerelemtől el nem vakítva) jobban látták, hogy ki kihez illik. Érdekházasság még nem volt a családban (soha nem voltunk gazdagok vagy híresek), azt nem tudom, mennyire vált volna be. De elhatározás ide, családi példák oda, már nem kell félnem attól, hogy szerelmes leszek. A szerelemnek általában nincs felső korhatára, ezt én is tudom, de az elsőnek van. Valahol 30 év körül lehet. (Ez azt jelenti, hogy ha 30 éves korod előtt voltál szerelmes, akkor később is lehetsz, akár 100 évesen is, de ha 30 évs korodig nem szeretsz bele senkibe, akkor megúsztad.) Én már elmúltam 30 és még nem voltam szerelmes, tehát nem is leszek, és ennek nagyon örülök. Nem szeretném, ha leállna az agyműködésem. 😀
Jó kérdés… Annyi irányból sózzák az ember agyát, hogy milyennek kellene lennie, hogy egy csomó hamis vagy értelmetlen elvárásnak próbál megfelelni. Erre megy el a legtöbb energiája, a másik emberre pedig már nem jut belőle. A pénz, hírnév és hatalom öncélú hajszolása rövid távon hozhat némi örömöt, de tartós megelégedettséget nem. Főleg ha aztán mindig több kell ezekből a dolgokból.
A társukat is sokan az alapján választják meg, hogy mit kaphatnak tőle (ami bizonyos szinten rendben is van, hiszen minden értelmes ember, aki tudat alatt nem bünteti magát, inkább választaná George Clooneyt férjéül mint egy hajléktalan alkoholistát)… viszont sokan (különösen a nők) akkora elvárásokkal vágnak bele a társkeresésbe, hogy olyan ember a világon nincs, aki annak megfelel. Úgy nézegetik, méricsgélik a másikat, mintha egy mobiltelefont akarnának vásárolni vagy egy drága autót.
Szóval érdekmentes szerelem létezhet, de érdekmentes házasság nem…