Homo sapiens, mint a kifogásgyártás díszdoktora

  • Sumo

KifogásokAz ember alapvetően önmegvalósító lény, akinek szüksége van az alkotásra. A kifogásokat is ezért hozta létre. Ha nem érezné magát elhivatottnak arra, hogy alkosson valamit, nem hozott volna létre kifogásokat sem arra az esetre, ha mégsem valósítaná meg a céljait, mondjuk a lustasága miatt. A kifogásgyártás és az ember ma már úgy összeállt, – ahogyan azt manapság mondják- mint két kicsi lego.

Mesteri módon vagyunk képesek kifogásokat gyártani. Már kisgyerek korban elsajátítjuk a kifogásgyártás szokását. Az emberek, olyan profi szinten sajátították el ennek a tudományát, hogy bármikor képesek lennének rutinszerűen jelesre vizsgázni belőle.

A kifogásgyártás alapvetően a felelősség nem vállalásáról szól. Aki nem vállal felelősséget az életéért, az előbb-utóbb besavanyodik, és öreg korára morcos vénasszony, vagy öregember lesz. Nézz körül és tedd fel magadnak a kérdéseket, hogy vajon véletlen-e az, hogy ennyi, morcos, hitehagyott, elkeseredett embert látsz magad körül? A saját kifogásaikkal tették tönkre magukat, ezt biztosra veheted.

Mik ezek a kifogások? Hibáztathatjuk a családunkat, a rokonainkat, az aktuálpolitikát és sok más egyéb dolgot. Ezek a hibáztatatások. A mások hibáztatása, alapvetően egy igen erős kényszere az embernek, ugyanakkor, különbség van aközött, hogy valakire haragszunk, és aközött, hogy valakit azért okolunk, mert, szerintünk miatta/miattuk nem vagyunk képesek egy bizonyos dolgot megcsinálni. És lehet, hogy igaz lehet, de van egy idézet, amely így hangzik: “Tedd amit tudsz, ott ahol vagy, azzal amid van, és a többivel ne törődj!” Vetted az adást, hogy mit is jelent ez? Bármilyen helyzetben is vagy, hajlandónak kell lenned az adott körülményekhez képest a legjobbat kihoznod magadból, ahelyett, hogy rinyálnál, mint a legtöbb ember.

A rinyálás az egy nagyon irritáló szó, de éppen ez az amit a legtöbb ember tesz, tehát ha így fogalmazunk, akkor nagyon is valós képet festünk le a mai ember lelki világáról. Azonban a panaszkodás, a megbántottság, vagy harag kifejezése- habár ezek is destruktív érzelmek- nem ugyanazt jelentik, mint a rinyálás. Az előbbi esetben lehet, hogy éppen egy veszteséget kell feldolgoznod, vagy egy csalódást, amit egy jóbarátod okozott neked, netán a házastársad, azonban, ez nem gátol meg abban, hogy azokat a feladatokat, célokat, megvalósítsd, amelyeket kitűztél magadnak. Ezektől függetlenül, a helyzethez és a képességeidhez képest, mindent megteszel a cél elérése érdekében. Ezután pedig elégedetten fekszel le aludni, habár szomorúan hatnak rád a csalódások, de mégis jóérzéssel fekszel le, mert a napod nem veszett kárba. Ha elhanyagolod az életedet, nyalogatod a sebeidet, ahelyett, hogy arra törekednél, hogy a lehető legtöbbet kihozd magadból az adott helyzetben, akkor ezek a sérelmek éppen kapóra jönnek neked arra, hogy megmagyarázd magadnak és mások, hogy valamit miért nem csináltál meg. Mindig van akire ráfogni. Tudod mit? Fogd rá a nyuszira.

De nézzük meg más szemszögből is a kifogások hiábavalóságát. Ha belegondolsz, egy életet élsz, és egyszer meg fogsz halni. Vélhetően idős korodban, de lehet előbb, ezt sosem tudhatod biztosan. Gondolj bele, hogy ha fél napot azzal töltesz, hogy a sebeidet nyalogatod, és a hasonlóan gondolkodó barátaiddal tárgyalod meg a képzelt szerencsétlenségeidet, akkor fél nap destruktívan elment az életedből. Ezt elcseszted barátom. Semmi értelme nincs a múltban elkövetett valós, vagy képzeld sérelmeidet újra és újra felidézned, mert akkor rögtön a jeleneddé teszed, ahelyett, hogy valami olyasmivel foglalkoznál, ami szép a világban. És az idő telik. Tik-tak-tik-tak.. hallod az óra ketyegését? Egyszersmind határozd el, hogy felhagysz a hiábavaló dolgokkal. A panaszkodás, kifogásgyártás pedig azok. Ha pedig rajtakapod magad miközben panaszkodsz, vádaskodsz, kifogásokat gyártasz, legyen elég tartásod belátni magadnak, hogy: “Haver, ennek semmi értelme sincs,”

Természetesen hatással lehetnek rád dolgok, amelyeket nem tudsz irányítani, azonban rajtad áll, hogy ezeket, hogyan reagálod le. Használd ilyenkor a kreatív énedet, mert az emberi gondolatok olyan erővel bírnak, és olyan ötletekként tudnak összeállni, amelyeket nem nevezhetsz másnak, mint isteni gondviselésnek. Nincs okod tehát aggódni. A dolgok elrendeződnek. Mindig.

Ha szándékodban áll minden nap a lehető legtöbbet kihozni magadból a saját területeden, vagyis a lényeges dolgokkal foglalkozni, akkor elégedettebb, boldogabb ember leszel. Megfigyelheted, hogy azok a dolgok, amelyek eddig idegesítettek, általában általad nem befolyásolható dolgok voltak, azonnal tova tűnnek, mert a sikerélményeid, a pozitív visszajelzések, az érzés, hogy feltöltődve fekszel le este aludni, mámorossá tesznek. Ez a mámor pedig segít olyannak látni az életet, amilyen.Még mindig tudomásod lesz azokról a dolgokról amelyek negatívak, de már nem lesznek a figyelmed központjába. A sikerélmények kivirágoztatják az emberi jellemet.

Aki a saját dolgát végzi, az elégedett ember lesz, függetlenül a körülményeitől, nem érzi azt, hogy elpocsékolta az idejét. Aki pedig nem hajlandó mindent megtenni, amit csak lehet az adott helyzetben, hanem ahelyett nyalogatja a sebeit, az elvakult, depressziós lesz, és olyan ügyekért fog aggódni, amelyeket nem is ő hozott létre, hanem olyanok, akik a saját dolgukkal foglalkoztak. Természetesen a meglátásaim vitathatóak lehetnek, ezért minden véleményt szívesen fogadok. Ne fogjátok vissza magatokat.


Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..